A Zala és Somogy megyei helyi termelőkben rejlő fejlesztési lehetőségek feltárása

Utolsó frissítés: Wed, 2017/09/13 - 14:17

Egy helyi termelőkről, rövid élelmiszerláncokról szóló friss határmenti kutatás eredményeit összefoglaló cikk a "A falu" folyóirat 2017. tavaszi számában. Szerzők: Dr. Tóth-Kaszás Nikoletta, Dr. Keller Krisztina, Dr. Péter Erzsébet.

Részletek a cikkből:

A vidéki hagyományokon alapuló helyi termékek növekedő népszerűségnek örvendenek az empirikus kutatásunk során vizsgált térségben, Zala és Somogy megyében. Ezek lehetőséget adnak arra, hogy a vidéki közösségek tagjai megmutassák a sajátosságaikat, s a folyamatos termékfejlesztés révén a kreativitásukat a széles közönségnek is. A helyi közösségen belüli együttműködés is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a helyi termékeken alapuló turisztikai kínálat létrejöjjön, majd fenntarthatóvá váljon. Fontos hangsúlyozni, hogy a 21. század emberének a komplex élmények jelentenek igazi vonzerőt, melyet egy-egy szervezet önmagában nem tud megteremteni, így az összefogás elengedhetetlen.
A sikeres működéshez számos tényezőre van szükség, ezek empirikus vizsgálata áll a kérdőíves kutatásunk középpontjában.

A helyi termék meghatározása és jelentőségének bemutatása

A vidéki térségekben élők számára a legkézenfekvőbb jövedelemszerzési lehetőség, ha a meglévő természeti és kulturális erőforrások felhasználásával helyi termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő.
A vidéki térségek jövőbeni sikeréhez az alábbi tényezők együttesen együttesen nagymértékben hozzájárulhatnak:

a helyi erőforrások és lehetőségek felismerése, s azok innovatív és kreatív módon történő alkalmazása,
a kistérségek helyzetének elemzése az ott élők által,
az emberek és a térségek együttműködése,
a kölcsönhatásokból adódó szinergiák kihasználása,
az Európai Uniós támogatások kiaknázása,
az eredményes visszajelzésen alapuló önerősítő folyamatok (Bálint et al., 2007).

A helyi termékek olyan egyedi portékák (pl. élelmiszerek, kézműves termékek), amelyeket helyben készítenek el, valamint a megmunkálás és az értékesítés is az adott helyen vagy annak maximum 40-50 kilométeres körzetén belül történik. A helyi specialitások minimum 51%-ban helyi hozzáadott értéket tartalmaznak, helyi alapanyagot és munkaerő felhasználást feltételezve. Ezek a produktumok hozzájárulnak a munkahelyteremtéshez és megtartáshoz, a hagyományok megőrzéséhez, az élhető vidék megteremtéséhez és fejlesztéséhez, valamint a turisztikai kínálat szélesítéséhez és egyedivé tételéhez (Molnár - Fehér, 2013; Gonda, 2014).
A helyi termék értékét a helybeli alapanyagok felhasználása és a kézzel történő elkészítés adják. A hitelesség eléréséhez fontos, hogy beazonosítható legyen, hogy hol és ki állította elő a terméket. A helyi termékek, szolgáltatások turisztikai célú hasznosítása a hagyományokon alapul. A helybéli lakosság gyökerei révén könnyen azonosul a térségben megtalálható tárgyi és szellemi kultúrával, s a sajátjának érzi azt. A nemzeti hagyományok elsősorban a kézművesség és a gasztronómiai tudás ápolásával őrizhetők meg (Kóródi et al., 2014, p. 114.).
A helyi termékek elsősorban az önellátást a belső piac ellátását és a térségbe érkező turisták igényeinek kielégítését szolgálják. Kisebb mértékben ugyan, de külső piacokra is kerülnek olyan helyi termékek, amelyek egyediek, az adott térség arculatát határozzák meg, s magas minőséget képviselnek.

1. ábra: A helyi termékek alaptípusai térségi szint és rendeltetés alapján - Forrás: Fekete, 2011
belső piac ellátása és önellátás

az ott élők számára értékesítik a helyi kisboltokban, termelői piacokon
a termék gyakran nem rendelkezik egyedi táji jellemzőkkel
fő jellemzője, hogy olcsó, egészséges és mindennapi szükségletet elégít ki

belső piac és a térségbe látogatók igényeinek kielégítése

helyben történik az értékesítés, de kulturális programként is szolgálhat, például vásárok, porták, műhelyek összehangolásával
megjelennek a jellegzetes táji tulajdonságok a terméken
a termelő ismertsége, az egyedi, helybéli anyagok, ízek, formák jelentik a garanciát, de ezt további tanúsítványok, védjegyek is bizonyíthatják

külső piac ellátása

a térség sokszínűségét és egyedi arculatát alakítják
a térségre jellemző, exkluzív termékekről beszélünk (pl. hungarikumok)
származásukat, egyediségüket tanúsítványok igazolják

A helyi termékek előállítói a generációk által megszerzett tudást alkalmazzák és adják tovább a jövő nemzedéke számára. Felmenőink életvitelére volt jellemző az a környezettudatosság, amire ma is nagy szükségünk lenne, hiszen elődeink a helyi piacokon csak annyit vásároltak, amennyire szükségünk volt. Ezzel összefüggésben a területfejlesztés is a térségek belső erőforrásainak jelentőségét, így egyre nagyobb figyelmet kap a vidékfejlesztés, a környezettudatosság és a környezetvédelem összhangja (Gonda, 2014). A tradicionális élelmiszerek előállítására vonatkozó jó gyakorlatok dokumentálása és az ismeretek átadása elősegítheti a természet megóvását és a vidéki gazdaság fejlődését (Matiuti - Bogdan, 2009).
A helyi gazdaság- és vidékfejlesztés eszközeinek (élelmiszerek, mezőgazdasági termékek, élelmiszer-feldolgozás, kézművesség, ipar, kisipar, energiatermelés- és ellátás, kiskereskedelem, helyi piac és a különböző szolgáltatások) fontos része az innováció és újítás is. Elengedhetetlen a mesterségek fortélyainak és értékeinek korszerű módon történő megőrzése, valamint azok fejlesztése (Kígyóssy - Czene, 2012). Empirikus kutatásunkban azt vizsgáljuk, hogy a megkérdezett helyi termelők milyen fejlesztési irányokban gondolkoznak, ehhez milyen támogatásra lenne szükségük, illetve honnan veszik az új termékek fejlesztésének ötletét.

A közvetlen értékesítés előnyei, gyengeségei, lehetőségei, veszélyei

Az élelmiszerek közvetlen értékesítésének (short food supply chains) számos előnye van, ami egyben az erősségeként is megközelíthető. Jó minőségű, hagyományos, a fogyasztók egyéni, speciális igényeit is kielégíteni képes kézműves termékeket ajánl, amelyek iránt erős a fogyasztói kereslet. (Az ilyen termékek iránt leginkább "fogékony" személyek a középkorú, magas iskolai végzettségű, városlakó nők.) A termelők partnerségen alapuló kapcsolatot alakítanak ki a fogyasztókkal, ezáltal összekapcsolódnak a városi és vidéki területek. Szigorú erkölcsi keretek határozzák meg a felek attitűdjét: a környezet, a fenntarthatóság iránti elkötelezettség, a helyi gazdaság erősítése, a lokálpatriotizmus egyaránt nagyon fontos szerephez jutnak (Kneafsey, 2013).
A környezetvédelmi politikákhoz is kapcsolódnak a helyi termelők, hiszen környezetbarát termelést ösztönözhetnek, a rövidebb szállítási távolságok az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését eredményezhetik, valamint a kevesebb, újrahasznosítható csomagolás is kisebb mértékben terheli környezetünket.
Azzal, hogy a termelők új piacokat tudnak kiépíteni, csökken a nagyvállalatoktól, viszonteladóktól való függésük, és igazságosabb mértékben részesülnek munkájuk eredményéből. A termékek reklámozásával a térség is nyer: társadalmi hatása a helyi- regionális identitás megerősödése, a helyi közösségek összekovácsolódása, a vidéki- falusi turizmus népszerűbbé válása. Sok kapcsolódási pont található az organikus- bio-, speciális, tradicionálisan előállított termékek piacával. (Galli-Brunori, 2013)
Globalizálódó világunkban egyre nagyobb szerepet kapnak a tömegtermékek és szolgáltatások, míg a tradicionális termékek forgalmazása során számos nehézség merülhet fel. A helyi termékek vásárlási gyakoriságát nagyban meghatározza az is, hogy a magyar vásárlókra árérzékenység jellemző. Ennek következtében a minőség a vásárlás során gyakran háttérbe szorul (Nótári, 2014).
Sok esetben a fogyasztók azt sem tudják, hol juthatnak hozzá a termékekhez, vagy nincs annyi idejük, hogy felkeressék a beszerzési forrásokat. Mivel a termelők általában csak kisebb mennyiség előállítására képesek, az is előfordul, hogy nem tudják a nagy fogyasztók mennyiségi igényeit kielégíteni. A kistermelőknek nincs elegendő anyagi forrásuk széles körű marketing kampány folytatására, reklámra, ez különösen akkor szembeötlő, ha az ilyen jellegű kiadásokat összehasonlítjuk a nagy hipermarket láncok erre fordított költségeivel. Néhány kisebb vállalkozás pedig nem képes a növekedésre: vagy azért, mert a piacok szűkössége nem teszi ezt lehetővé, magasak az előállítási költségeik, és nem tudnak jelentős beruházásokat végrehajtani, vagy nem is kívánnak tovább terjeszkedni. Problémát jelenthet az is, hogy kevés alkalmazottal működnek, akiknek viszont sok területen kell helyt állni, ez pedig könnyen vezethet kiégéshez. Végezetül gyakran aposztrofálják úgy ezeket a termékeket, mint amelyek egy szűk elit privilégiumai (Kneafsey, 2013).
A fenti rendszerek nagy potenciált hordoznak magukban. A nagyobb boltok által a kis, helyi termelőknek a rendelkezésére bocsátott polcok annak a lehetőségét vetítik előre, hogy a későbbiekben a nagyobb piacokra is betörhessenek a kistermelők. A technika robbanásszerű fejlődése, az okostelefonok mindennapossá válása rendkívül leegyszerűsíti a termékek rendelését, az azokhoz való hozzáférést. A fogyasztói tudatosság, az egészséges életmód iránti igény erősödése, a környezet iránti elhivatottság növelte a helyi termékek iránti igényeket. A turizmusban folyamatosan jelen van és erősödik az eredeti, autentikus élmények megszerzésének, a "vidék megízlelésének" a vágya. Egyre több kezdeményezés jelenik meg a helyi élelmiszerek fogyasztásának népszerűsítésére, és az üzemanyagárak várható emelkedése szintén a helyben megtermelt élelmiszerek felhasználásához járul hozzá (Kneafsey, 2013).
Számos veszéllyel kell szembenéznie a közvetlen ellátási láncoknak, a kistermelőknek. Azok a szupermarketek, amelyek saját kistermelői láncot építenek ki, és garantálni tudják a biztos forrást, ki is szoríthatják ezzel a kistermelőket a piacról. Némely esetben nem sikerül a mezőgazdasági termelés és a turizmus igényeit kellőképpen összehangolni, továbbá a sok címke megjelenése összezavarhatja a fogyasztókat, amit a hamisítványokat árulók könnyen ki tudnak használni. A megfelelő támogatások megszerzése az információhiány miatt szintén nehézségekbe ütközhet, ami a modernizáció, a fejlesztések elmaradásához vezet. A fiatalabb generációt nehéz a mezőgazdasági szektorba bevonzani, ami a termelők elöregedése mellett a meglévő tudás elvesztéséhez vezethet. A klímaváltozás pedig súlyos veszélyt jelenthet magára a termelésre (Kneafsey, 2013).

A helyi termelők helyzete Magyarországon

A helyi gazdaságfejlesztés alapvető eszközei között szerepel a helyi termékek előállítása és értékesítése (Czene et. al., 2010). A fejlesztési elképzelések a vidéki térségek, különösen az agrártérségek gazdasági diverzifikációját szorgalmazzák. A fokozott verseny hatására a helyi terméke kifejlesztésére, valamint azok értékesítési rendszerének kialakítására helyeződhet a hangsúly (Horváth, 2001).
A falusi turizmus azok számára jelent alternatívát, akik a túlzsúfolt városoktól és az ott jelentkező mindennapos rohanástól szeretnének elszakadni. Magyarországon a fogyasztói trendek alapján a falusi turizmushoz kapcsolódó agroturizmus virágozhat a jövőben. A turizmus ezen formájának helyszíne a vidéki környezet, ahol egy működő élelmiszeripari kisüzem tevékenysége és termékei jelentik a vonzerőt. A falusi turizmus és az agroturizmus együttesen jelentenek teljes körű élményt a vendégeknek. A falusi turizmus keretében elsősorban a családias szállás és az infrastruktúra biztosítása valósul meg, a vonzerőt és a vendégek motivációját pedig az agroturizmus jelenti. Az agroturizmus kivételes élményeket nyújt a városi családok számára, hiszen a látogatók megismerhetik a növénytermesztés, az állattenyésztés és a feldolgozás területeinek rejtelmeit. A jellegzetes állatvilág, a hagyományos ételkészítési módok, az italkultúra, a kulináris attrakciók, valamint a családi együttlét együttesen teszik teljessé a pihenést.
A falusi és agroturisztikai tevékenység a korai szakaszban önmagában még nem elegendő egy gazdálkodó család megélhetéséhez, érettebb szakaszban azonban már munkahelyeket teremthet, valamint a hagyományos helyi termékek értékesítésével növelheti az ország belső exportját (devizáért történő áruértékesítés belföldön). A vásárlási hajlandóságot növeli, ha a vállalkozás által nyújtott élmény emlékezetes pillanatokat okoz és személyesen megszólítja a vevőket (Pine et al., 1999).
A vidék egyéni arculata és az ott élők identitástudata megszilárdítható a jellegzetes népi mesterségek és népművészeti termékek turisztikai attrakcióként és kereskedelmi áruként való hasznosításával. A magyar Turizmus Zrt. által végzett felmérés szerint a külföldiek első reakciója a hazánkkal kapcsolatos kérdésre döntő többségében így hangzott: "Magyarország egy olyan hely, ahol jót lehet enni és inni" (Kopcsay, 2013. pp. 37-38.).
2005-ben fogadták el az Országos Területfejlesztési Koncepciót, mely a helyi erőforrások jobb kihasználására helyezte a hangsúlyt. A 2013-as új fejlesztési koncepció pedig a helyi áruk és szolgáltatások helyben történő értékesítése során az adómentességet vagy csökkentett adók alkalmazását javasolta (Gonda, 2014).
A helyi termékek értékesítése kapcsán kiszámítható gazdasági és jogi környezet szükséges. A Hungarikumokról, illetve a Magyar Értéktárról szóló 2012. évi XXX. törvény kiemeli és nemzeti érdekké teszi a magyarsághoz kapcsolódó, az arra méltó tárgyakat, szellemi és kulturális javakat, szokásokat, jelképeket és a nemzettudatot megtestesítő alkotásokat. A nemzeti értékek kiválasztása egy alulról felfelé épülő rendszerben az úgynevezett "Magyar Nemzeti Örökség Piramis"-ban történik (Nótári, 2014).
A felülről jövő intézkedések elengedhetetlenek a vidékfejlesztés során. Azonban még ennél is meghatározóbb szerepet tölt be az ún. "önszerveződés", azaz amikor a felelősséget vállaló helyi lakosok a lokális, közös célok megvalósítása érdekében másokat is tettekre késztetnek. Az ilyen indíttatású polgárok hiánya gátolja a terület- és vidékfejlesztést, valamint a térség szellemi fejlődésének előrehaladását (Beke, 1988).

Nehézségek a helyi termékek előállítása és értékesítése vonatkozásában

A kistermelők és az általuk évente előállított termékek száma 2010-től kezdve folyamatosan nőtt. Fejlődésüket azonban továbbra is több körülmény gátolja. Az érdekképviselethez érkezett vélemények azt mutatják, hogy többek között enyhíteni kellene azt a szabályt, miszerint kizárólag saját alapanyagból dogozhatnak a kistermelők. A magyar vidékre jellemző, hogy kevés a feldolgozó kapacitással rendelkező családi gazdaság. A felvásárlói árak alacsonyak, mely gondot jelent az alapanyag termeléssel foglalkozók számára. Megoldást jelenthetne számukra, ha terméküket - a területi korlátot betartva - eljuttathatnák a feldolgozást is végző kistermelőknek, akik ezt saját feldolgozott termékként értékesíthetnék. A nagyobb hozzáadott értékkel rendelkező termékek magasabb áron történő eladásának köszönhetően a feldolgozók a termelői alapanyagért többet tudnának fizetni. Ez által mindkét fél számára egy előnyös, hosszú távú, és tervezhető kapcsolat valósulhatna meg (Kistermelőket segítő intézkedések szükségesek, 2015).
A helyi termékek értékesítésében jelentős nehézséget jelent az adózás kérdése is. A kereskedelmi, illetve vendéglátó egység az alanyi adómentes termelők termékének árát növeli a 27 százalékos áfával, amely jelentősen drágítja a termékeket. Olaszországban és Franciaországban már bevált az úgynevezett átfutó bizonylati rendszer gyakorlata. Ennek lényege, hogy egy nonprofit szervezet közös termelői értékesítési pontot hoz létre, azonban a terméket nem vásárolja meg, így többletteher sem kerül arra. A termelőt és a terméket sorszám alapján azonosítják, az áru ellenértéke pedig közvetlenül a termelőhöz kerül.
Javíthatna a magyar termelők helyzetén, ha hazánkban is bevezetnék ezt a gyakorlatot. Ennek érdekében már megkezdődtek a szakmai egyeztetések a Nemzeti Agrárkamara vidékfejlesztési osztályának vezetésével. Része a kezdeményezésnek az is, hogy a vidéki rendezvények esetében a kistermelők ne csak 40 kilométeres körzetben, hanem az egész országban értékesíthessék termékeiket (Kistermelőket segítő intézkedések szükségesek, 2015).
Habár sokan érdeklődnek a termelői piacok iránt, további akadályt jelent a helyi termékek értékesítése során, hogy a potenciális vevők munkájuk mellett nehezen tudnak ellátogatni egy vásárra. Ezen probléma megoldására kezdte meg működését az úgynevezett Mozgó Piac a Közösségi Termelői Program Nonprofit Kft. égisze alatt 2014. márciusában. Ez a termelői piac más és más helyszíneken kerül megszervezésre, leginkább munkahelyeken, irodákban és székházakban. Az irodák részére megrendezett vásárok zártkörűek, de előfordulnak nyilvánosan meghirdetett bárki számára elérhető vásárok is. A piac hétköznap kerül megszervezésre, mely sok termelő számára jelent könnyebbséget, hiszen nem csak a hétvégékre korlátozódik az értékesítés. Az, hogy a Mozgó Piacon hány termelő vesz részt, függ az adott helyen dolgozók számától, a kínálatot pedig az igényfelmérések alapján igyekeznek kialakítani (Mozgó Piac - A dolgozó háziasszonyok álma, 2014).

Hazai jó gyakorlatok a helyi termelők piacra jutásában

A kistermelők összefogással és közös kezdeményezésekkel több módon is képesek egységesíteni erőiket. A termelői piacok egyre népszerűbbek, azonban sokszor problémát jelent kiszorítani a neppereket és a közvetítő kereskedőket. Kecskeméten közös erővel próbálnak tenni ellenük, oly módon, hogy azok az árusok, akik kizárólag saját termékeiket árulják, számozott kitűzőt kapnak. Ez egyfajta védjegyként működik.
A helyi piacokon túl egyre több kistermelő használja ki az információs technológia adta lehetőségeket és egy honlap segítségével igyekszik megfelelni a speciális vevői igényeknek. A honlapon egy virtuális túra keretében bemutatható a gazdaság, receptötletekkel és tanácsokkal lehet kiszolgálni az érdeklődőket, valamint a termékeket meg is rendelheti a fogyasztó (pl. www.bathaporta.hu).
Számos nagyobb település szervez helyi termékeket bemutató rendezvényeket. A békéscsabai kolbászfesztivál példaértékűnek tekinthető az ilyen jellegű programok között, hiszen rövid idő alatt olyan eseménnyé fejlődött, amely nagy tömegeket mozgósít. Ilyen értékekre épülő és hosszú idők során egyre nagyobb látogatószámot vonzó rendezvények még a nagydobosi tökfesztivál, a velemi gesztenyeünnep vagy a gyulai pálinkafesztivál (Kerepesi, 2012).
A helyi összefogással jelentős eredményeket lehet elérni, erre kiváló példa a Mecseki Mézes Körút. A méhészek együttműködésének célja a méhészeti termékek és a kézműves mézek népszerűsítése; egységes fellépés a régió turisztikai piacán, valamint a szakmai- és marketingtudás fejlesztése (Kovács, 2014).

Az empirikus kutatás módszertana

Kutatásunk célja az volt, hogy feltárjuk a Zala és Somogy megyében működő helyi termelők jelenlegi működésének kereteit, valamint a jövőbeli lehetőségeit. Fontosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a kutatásba bevont helyi termelők miként látják saját jövőjüket, mennyire tartják hosszú távon is biztosítottnak, fenntarthatónak a tevékenységüket, s azon keresztül részben vagy egészben a megélhetésüket. Kutatásunk kezdetén azzal a hipotézissel éltünk, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők tevékenységében egyre nagyobb szerephez jut a minőség és az élményszerűség, aminek köszönhetően ezeket a műhelyeket akár a turizmusba is be lehet vonni. Ezen túl feltételeztük, hogy annak ellenére, hogy a termelők törekednek a fejlesztésre, a műhelyek hosszú távú üzemeltetése korántsem megoldott.
A kutatásunk elején megfogalmazott hipotézisek vizsgálata érdekében empirikus kutatást végeztünk a helyi termelők körében. A kutatás célja az volt, hogy megismerjük a helyi termelők jelenlegi helyzetét, nehézségeit, valamint feltárjuk a jövőbeli lehetőségeiket. Ennek érdekében megkerestük a Nagykanizsán és Kaposváron, valamint e városok 30 km-es körzetében dolgozó termelőket, s kérdőíves felmérés segítségével mértük fel a véleményüket. A megkérdezéses vizsgálat 2015 májusától 2016 februárjáig tartott.
Összesen 152 helyi termelőt sikerült megszólítanunk a kérdőív segítségével, melyből az adatok tisztítását és feldolgozását követően 98 válasz volt értékelhető. A kutatás során az eredmények értelmezése, valamint az összefüggések feltárása érdekében statisztikai elemzéseket alkalmaztunk.

Az empirikus kutatás eredményei

A kérdéssor első részében a szervezeti jellemzőkre kérdeztünk rá annak érdekében, hogy megismerjük a helyi termelők működésének kereteit.
Ezen kérdések sorában elsőként a szervezeti formára voltunk kíváncsiak. A megkérdezettek csaknem fele (48%) őstermelő, 25%-a vállalkozóként végzi a helyi termékek előállítását, míg 9% családi keretek között foglalkozik helyi termeléssel. A válaszadók 18%-a az egyéb kategóriát jelölte be, amelyen belül többen azt említették, hogy adószámmal rendelkező magánszemélyként állítják elő a helyi termékeket, illetve hárman képző- és iparművészeti tevékenységet végeznek.
A munkatársak számát tekintve a megkérdezett helyi termelők fele egyedül végzi a termelő tevékenységet. A válaszadók 18%-a egy alkalmazottal, 12%-a két alkalmazottal, míg 15%-a három-öt fővel dolgozik együtt. Ennél nagyobb létszám nem igazán jellemző a vizsgált térség helyi termelőire, csupán négy fő említette ötnél több munkatárs foglalkoztatását.

2. ábra: A helyi termékek előállításának szerepe a termelők megélhetésének biztosításában - Forrás: empirikus kutatás, 2016

egyéb (nyugdíjas vagy kiegészítő tevékenységként végzi) - 19,6%
a helyi termékek előállítása mellett alkalmi munkát vállalok - 6,9%
a helyi termékek előállítása mellett részmunkaidőben dolgozom - 4,9%
a helyi termékek előállítása mellett teljes munkaidőben dolgozom - 33,3%
a helyi termékek előállítása biztosítja a megélhetést - 35,3%

A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezett helyi termelők harmada (35,3%) számára ezen termékek előállítása biztosítja a fő megélhetést, ugyanakkor további 33,3%-uk teljes munkaidőben dolgozik a termelő tevékenység mellett. Ez a kettősség jelentős kihívásokat hordoz magában, hiszen azon termelők, akiknek a megélhetése múlik az előállított helyi termék minőségén és értékesítésén, nyilván jóval elkötelezettebbek és nagyobb érdekeltséggel bírnak, mint azok, akik hobbiként, vagy kiegészítésként foglalkoznak ezen tevékenységgel.
A kutatás folytatásaként a helyi termelők jövőjéről, jövőképéről tettünk fel kérdéseket, így megkérdeztük azt is, terveznek-e fejlesztést a közeljövőben, s ha igen, milyen típusú fejlesztésben gondolkodnak.

3. ábra: A megkérdezett helyi termelők által tervezett fejlesztési irányok - Forrás: empirikus kutatás, 2016

eszközvásárlás - 53,1%
föld, termőterület... - 16,3%
állományszaporítás - 20,4%
termelőegység kialakítása - 9,2%
új termék kialakítása - 30,6%
új csomagolási mód... - 17,3%
bemutatóhely kialakítása - 22,4%
kóstoltató, fogadó... - 12,2%
egyéb - 16,3%
nem tervezek fejlesztést - 11,2%

Ahogy a 3. ábra is mutatja, 53%-uk esetében az eszközvásárlás áll az első helyen. Ezen válaszopció esetében összhangot találunk a szakirodalomban bemutatott innovációs elképzelésekkel, melyek szerint a termék és folyamat innováció képes leginkább támogatni a helyi termelők fejlődését. Az eszközbeszerzés esetében a kis- és középvállalkozások jellemzően különböző pályázati keretekre is igényt tarthatnak, így ez az út mindenképp járhatónak tűnik számukra.
Örömmel tapasztaltuk, hogy többen választották az új termék kialakítása (30,6%) és a bemutatóhely kialakítása (22,4%) opcióját is, mely az élményszerű bemutatáshoz kapcsolódóan szintén emelheti az adott turisztikai desztináció ismertségét és a szolgáltatás minőségét egyaránt. A helyi termelők által felvázolt fejlesztési elképzelések tehát alapvetően összhangban vannak az élményszerű turisztikai desztináció fejlesztésének lehetséges irányaival, egy esetleges tematikus út kialakításának prioritásaival.
Arra is kíváncsiak voltunk, hogy a termelők által említett fejlesztések, új termékek gondolata honnan ered, milyen eszközöket vesznek igénybe egy-egy új ötlet kapcsán.

4. ábra: Az új ötletek forrásai a vizsgált helyi termelők esetében - Forrás: empirikus kutatás, 2016

internet - 55,1%
versenytárs - 27,6%
TV - 6,1%
újság - 2,0%
vevők javasolták - 10,2%
szakkönyv - 23,5%
tanfolyam, képzés - 23,5%
egyéb (saját elképzelés) - 22,4%

A 4. ábrán láthatjuk, hogy a válaszadók 55,1%-ban az internetet hívják segítségül a termékfejlesztés során, de többen említették a versenytárstól való tanulást (27,6%), bizonyos szakkönyvek vagy épp tanfolyamok, képzések ötletadó erejét is (23,5 - 23,5%). Az egyéb kategóriát megjelölve több helyi termelő megjegyezte, hogy ötletei kizárólag saját elképzelésen alapulnak, s nincs szükségük külső forrásokra. Ez olyan szempontból minősül pozitív eredménynek vizsgálatunk szempontjából, hogy ez alapján azt feltételezhetjük, hogy a termelők egyedi, csak rájuk jellemző termékekkel lépnek be a piacra, ami pedig számukra versenyelőnyt, a desztináció számára pedig egyedi kulturális vagy gasztronómiai attrakciót, terméket jelenthet.

5. ábra: A megkérdezett helyi termelők fejlesztéseihez szükséges eszközök megoszlása - Forrás: empirikus kutatás, 2016

egyéb - 10,2%
több rendezvényre, megjelenési lehetőségre - 33,7%
egy támogató, koordináló, helyi termelőket összefogó szervezet - 28,6%
szoros együttműködésre a többi termelővel - 18,4%
marketing és értékesítési ismeretek bővítésére - 20,4%
vállalkozói ismeretek bővítésére - 9,2%
megfelelő munkatársakra - 16,3%
külső forrásra (pl. hitel, pályázati pénz) - 58,2%

A fejlesztési elképzeléseket tovább vizsgálva arra is kíváncsiak voltunk, hogy a termelők szerint milyen eszközökre lenne szükség a fenti elképzeléseik megvalósításához. Ahogy az 5. ábra is mutatja, a legtöbb válaszadónk (58,2%) a külső forrásokat nevezte meg elsődleges eszközként, tehát a megkérdezetteknek különböző hitelekre, pályázati forrásokra lenne leginkább szükségük. Ezen kívül 33,7% azt említette, hogy több rendezvény jobb megjelenítési lehetőséget és ez által több értékesítési felületet jelentene számára, s leginkább erre lenne szüksége. További 28,6% szerint pedig egy támogató, koordináló, helyi termelőket összefogó szervezetre lenne a legnagyobb igény, amely szakszerűen tudná segíteni a termelők működését, fejlődését, esetlegesen egy helyi termékekre építő tematikus út kialakítását.
A következőkben arra kerestük a választ, hogy mennyire jellemző a helyi termelők körében az egymástól való tanulás, egymás munkásságának figyelése.
A válaszadóink 70%-a nyomon követi a többiek munkáját, mégpedig elsősorban személyes találkozások, beszélgetések és eszmecserék révén, különböző rendezvények alkalmával. Többen említették, hogy a versenytársakat az interneten keresztül figyelik, valamint a legtöbben az árakra kíváncsiak. Azon 30% körében, akik nem követik figyelemmel a többi termelő munkáját, az volt a jellemző válasz, hogy nincs hasonló profilú termelő a közelben, akit érdemes lenne figyelni, továbbá többen említették, hogy nem érdekli őket más munkássága.
Ha a jövőről, s a fenntarthatóságról beszélünk, mindenképp meg kell vizsgálnunk, hogy a helyi termelőknek van-e utánpótlása, lesz-e olyan személy, aki az elkészítési módokat és technikákat megtanulva továbbviszi majd a termelést.
A megkérdezettek több mint egyharmada (38,4%) esetében családon belül marad a mesterség, mely marketing szempontból is előnyös. Ez esetben ugyanis valamennyi marketingkommunikációs eszközben felhasználható a család és az alapítók története, átültethetők a megszokott hagyományok, tradicionális ízek és elkészítési módok, melyek tovább növelik a turisztikai termék értékét. Azt is látnunk kell ugyanakkor, hogy a válaszadóink 21,2%-a esetében egyáltalán nincs utánpótlás, 16,2% esetében talán lesz, vagyis több olyan helyi termelő is van a vizsgált térségben, akiknek nincs biztosítva az utánpótlásuk, ezáltal hosszú távú fennmaradásuk. 3% a vállalkozási formát tovább tudja majd vinni, meglepőnek tűnhet azonban, hogy minden ötödik megkérdezett (21,2%) még nem gondolkozott el ezen a kérdésen.
A környezettudatosság ma már elengedhetetlen a fogyasztók és a termelők számára is. A vevők elvárják és előnyben részesítik a környezetbarát megoldásokat. A helyi termelőknek ezeknek az elvárásoknak kell megfelelniük a használt csomagolóanyag vonatkozásában is, azt mutatva a vásárlóknak, hogy számukra érték a környezet védelme.

6. ábra: A környezetbarát csomagolóanyagok alkalmazásának elterjedése a vizsgált helyi termelők körében - Forrás: empirikus kutatás, 2016

igen, mindig - 24,5%
igen, de csak valami mással kombinálva - 21,4%
igen, néha - 21,4%
nem - 13,3%
nincs szükségem csomagolóanyagra - 22,4%

Ahogy a 6. ábrán is látható, a válaszadóink jelentős része (összesen 67,3%-a) tudatosan figyel környezetének megóvására, s akár önmagában, akár mással kombinálva környezetbarát csomagolóanyagokat használ. Mindössze a válaszadók 13,3%-a nyilatkozott úgy, hogy nem foglalkozik ezzel, további 22,4% esetében pedig nincs szükség csomagolóanyagra.
Azon válaszadókat, akik nem használnak környezetbarát csomagolóanyagot, megkérdeztük ennek okáról. Ők részben úgy nyilatkoztak, hogy a terméküket üvegben értékesítik, s az minden esetben visszakérni komplikációt és nehézséget okoz a fogyasztók számára. Más termelők pedig úgy vélték, hogy a termékeikhez nem illene az ilyen típusú csomagolás.

Összefoglalás

Egy kérdőíves kutatás keretében megkérdeztük a Zala és Somogy megyei helyi termelőket a jelenlegi adottságaikról és fejlesztési lehetőségeikről, szándékaikról. Fontosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a jelenlegi keretfeltételek mellett mennyire tekinthető biztosítottnak a helyi termelők tevékenysége. Ezért kutatásunk kezdetén azzal a hipotézissel éltünk, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők tevékenységében egyre nagyobb szerephez jut a minőség és az élményszerűség aminek köszönhetően ezeket a műhelyeket akár a turizmusba is be lehet vonni. Ezen túl feltételeztük, hogy annak ellenére, hogy a termelők törekednek a fejlesztésre, a műhelyek hosszú távú üzemeltetése korántsem megoldott.
A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezett helyi termelők harmada (35,3%) számára ezen termékek előállítása biztosítja a fő megélhetést, s fele (50,0%) egyedül dolgozik a termékek előállításán. A válaszadók 88,8%-a tervez valamilyen fejlesztést a közeljövőben, a legtöbben eszközt vásárolnának, egy új termék kialakításán dolgoznának vagy bemutatóhelyet hoznának létre. Az új termékek létrehozásához a legtöbben (a válaszadók 55,1%-a) az interneten keresnek ötletet, de számottevő azok aránya is (22,4%), akik saját ötlettől vezérelve dolgoznak új terméken. A fejlesztések elsősorban olyan külső forrást (hitelek, pályázati lehetőségek) igényelnének, amelyek anyagilag támogatni tudnák az elképzeléseiket. Ezen kívül a több rendezvényen való megjelenés segíthetné még az értékesítési volumenük növelését, s egy helyi termelőket koordináló, összefogó szervezet is fontos lenne a termelők működése, fejlődése szempontjából.
A jövő azonban nem fest egyértelműen pozitív képet: a megkérdezett helyi termelőknek mindössze 41,3%-a nyilatkozott úgy, hogy egy vállalkozás, vagy a családi kapcsolatok révén biztosan tovább tudja örökíteni az általa kifejlesztett termékek előállítási módját. A többi válaszadó esetében még kérdéses, hogy a visszavonulásukat követően valaki folytatni fogja-e a megkezdett tevékenységet. Ezzel szemben optimizmusra ad okot az a tény, hogy a helyi termelők alapvetően figyelik egymás munkásságát, s nyitottak lennének különböző együttműködésekre. Ezen kívül a fenntarthatóság jegyében azt is meg kell jegyeznünk, hogy a megkérdezett helyi termelők 67,3%-a tudatosan figyel környezetének megóvására is.
Összességében megállapíthatjuk tehát, hogy a helyi termelők által felvázolt fejlesztési elképzelések alapvetően összhangban vannak az élményszerű turisztikai desztináció fejlesztésének lehetséges irányaival. A termelők pozitívan vélekednek termelő tevékenységük fenntarthatóságáról és jövőjéről, de az utánpótlás nevelés terén még vannak hiányosságok. A kezdeti hipotézisünkre visszatérve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők tevékenységében egyre nagyobb szerephez jut a minőség és az élményszerűség, aminek köszönhetően ezeket a műhelyeket akár a turizmusba is be lehetne vonni. Annak ellenére, hogy a termelők törekednek a fejlesztésre, a műhelyek hosszú távú üzemeltetés korántsem megoldott.
Egy kérdőíves kutatás keretében megkérdeztük a Zala és Somogy megyei helyi termelőket a jelenlegi adottságaikról és fejlesztési lehetőségeikről, szándékaikról. Fontosnak tartottuk annak vizsgálatát, hogy a jelenlegi keretfeltételek mellett mennyire tekinthető biztosítottnak a helyi termelők tevékenysége. Ezért kutatásunk kezdetén azzal a hipotézissel éltünk, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők tevékenységében egyre nagyobb szerephez jut a minőség és az élményszerűség, aminek köszönhetően ezeket a műhelyeket akár a turizmusba is be lehet vonni. Ezen túl feltételezzük, hogy annak ellenére, hogy a termelők törekednek a fejlesztésre, a műhelyek hosszú távú üzemeltetése korántsem megoldott.
A kutatás során azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezett helyi termelők egyharmada (35,3%) számára ezen termékek előállítása biztosítja a fő megélhetést, s fele (50,0%) egyedül dolgozik a termékek előállításán. A válaszadók 88,8%-a tervez valamilyen fejlesztést a közeljövőben, a legtöbben eszközt vásárolnának, egy új termék kialakításán dolgoznának vagy bemutatóhelyet hoznának létre. Az új termékek létrehozásához a legtöbben (a válaszadók 55,1%-a) az interneten keresnek ötletet, de számottevő azok aránya is (22,4%), akik saját öltettől vezérelve dolgoznak új terméken. A fejlesztésekhez elsősorban olyan külső forrást (hitelek, pályázati lehetőségek) igényelnének, amelyek anyagilag támogatni tudnák az elképzeléseiket. Ezen kívül a több rendezvényen való megjelenés segíthetné még az értékesítési volumenük növelését, s egy helyi termelőket koordináló, összefogó szervezet is fontos lenne a termelők működése, fejlődése szempontjából.
A jövő azonban nem fest egyértelműen pozitív képet: a megkérdezett helyi termelőknek mindössze 41,3%-a nyilatkozott úgy, hogy egy vállalkozás, vagy a családi kapcsolatok révén biztosan tovább tudja örökíteni az általa kifejlesztett termékek előállítási módját. A többi válaszadó esetében még kérdéses, hogy a visszavonulásukat követően valaki folytatni fogja-e a megkezdett tevékenységet. Ezzel szemben optimizmusra ad okot az a tény, hogy a helyi termelők alapvetően figyelik egymás munkásságát, s nyitottak lennének különböző együttműködésekre. Ezen kívül a fenntarthatóság jegyében azt is meg kell jegyeznünk, hogy a megkérdezett helyi termelők 67,3%-a tudatosan figyel környezetének megóvására is.
Összességében megállapíthatjuk tehát, hogy a helyi termelők által felvázolt fejlesztési elképzelések alapvetően összhangban vannak az élményszerű turisztikai desztináció fejlesztésének lehetséges irányaival. A termelők pozitívan vélekednek termelő tevékenységük fenntarthatóságáról és jövőjéről, de az utánpótlás nevelés terén még vannak hiányosságok. A kezdeti hipotézisünkre visszatérve tehát azt állapíthatjuk meg, hogy az adott térségben dolgozó helyi termelők tevékenységében egyre nagyobb szerephez jut a minőség és az élményszerűség, aminek köszönhetően ezeket a műhelyeket akár a turizmusba is be lehetne vonni. Annak ellenére, hogy a termelők törekednek a fejlesztésre, a műhelyek hosszú távú üzemeltetés korántsem megoldott.